One of the most touching love stories of all time. Orpheus the mythic bard who could charm any creatures with the power of his art now faces the underworld with his song in a way that he “infects it with life”. He does all of this in order to bring his beloved Eurydice back to life.  

A journey to the unknown, to the unknown of our own feelings and fears. An opportunity to examine the situation of the one who stays. 

When two people separate, the one who departs is not the one who leaves; who departs is in fact the one who stays. The one who departs has already gone a long way earlier. However, the one who stays is the only one who departs since they are the one who have to change their circumstances, their lifestyle and everyday life, their time awake and their emotional shudder. One can never find their place if staying at the same place on the stage of the usual caresses and thoughts; one has to break away and leave, and has to change the name of love they no longer recognize. The only one who departs is the one who stays. 

A mitológiai mű a valaha volt legmegindítóbb szerelmi történet. Orfeusz a mítoszi dalnok, aki bármely teremtményt elvarázsol művészetének erejével, énekével szembenéz az alvilággal, élettel tölti meg azt. Mindezt azért teszi, hogy visszavigye a földi világra szerelmét, Euridikét.

„A történet utazás az ismeretlenbe, az érzelmek és félelmek soha nem tapasztalt mélységeibe. Amikor Orfeusz és Euridiké különválnak, nem Euridiké vág neki igazán az útnak, aki elindul a holtak világába, hanem Orfeusz, aki egyébként az élők között folytatja mindennapjait. Orfeuszra vár az utazás lelkében és fizikai valójában egyaránt. Ő az, akinek meg kell változtatnia életformáját, érzelmi rezdüléseit. 

Ha megszokásai között élne tovább, nem találná helyét az imádott nő nélkül. Meg kell változtatnia magában a szerelem érzését, amely a már halott Euridikéhez fűzi.” 

Enrico Morelli

Orfeusz és Euridiké szerelmének fájdalmas és tragikus története Enrico Morelli koreográfiájában kézzelfoghatóvá teszi azt a szenvedélyt, amelyet a két szerelmes a túlvilágon való találkozásuk pillanatában kénytelen az istenek akaratából megfékezni. A mű érdekes példája a modernitás és a klasszicizmus, valamint a realizmus és az idealizmus harmonikus egymás mellett élésének. A táncosok teste antropológiai és önmegfigyelő nyelvet beszél, a mítosz tragédiáját a gyász metaforájává értelmezi át, így a tánc végigvezeti a főhőst egy pszichoanalitikus utazáson, hogy legyőzze az elviselhetetlen veszteség miatti fájdalmat. 

Orpheus: Gergely Czár 

Eurydice: Zsófia Takács 

Sybille: Dalma Wéninger 

Charon: Gergő Horváth M.

Kerberos: Tamás Hegedűs, Lotár Vincze, Zsolt Aradi

Proserpine: Szandra Szigyártó

Hades: Róbert Kiss 

music | zene: Soqquadro Italiano, Adrien Casalis, L'Arpeggiata

choreographer | koreográfus: Enrico Morelli

costumes | jelmez: Bianca Imelda Jeremias

sets | díszlet: Scabello Bt.

lighting | világítás: Ferenc Stadler

photography | fotó: Zoltán Tarnavölgyi
graphic design & publication | grafika & publikáció:​​​​​​​ Attila Pataki